A blogger legnagyobb hibája

..ha nem ír. Az, hogy miért nem ér rá, nem is érdekes, csak maga tény, hogy hetek óta nem írt le egyetlen sort sem.

Velem is ez történt, el vagyok/voltam foglalva a munkámmal, amelynek vannak érdemi és vannak általam feleslegesnek érzett feladatrészei. Most éppen mit csinálok? Az irodánk több EU társfinanszírozású projektet kezel (projekt generálás-tervezés-pályázatkezelés-megvalósítás koordináció) mind a Vidékfejlesztési Program célterületein, mind a GINOP 1. prioritáson belül, főként állattenyésztéssel és élelmiszeriparral összefüggően. Természetesen minden projektnek vannak termékminőséghez kötődő elemei, így látom mi az, amit megeszel, illetve mi az, amit én nem szeretnék megenni.

De most nem is erről szeretnék írni, mert nemsokára, ha a mezőgazdasági szezonális munkák zömén túl leszünk megyek és elkészítem első riportomat a minőség után kutatva, és itt térek majd vissza eredeti blog céljaimhoz. Igaz, amiről eddig is írtam, mind összefüggésben van vele, csak némely téma közvetlenül, hanem közvetetten hat rá.

Sokan vannak az iparban és a mezőgazdaságban is azok, akik jó minőséget állítanak elő, de irtóznak az adminisztrációtól, a kötöttségektől, nem szeretik kitenni magukat olyan függőségi viszonynak, kötelező vállalásoknak, aminek nem látják közvetlen értelmét, gyors hasznát, vagy éppen az aktuális piaci viszonyok tükrében bizonytalanok sorsukban. Ők azok, akik nem lesznek soha üzleti partnereink, mert önállóan fejlesztgetnek, nem vesznek igénybe támogatásokat, sokszor nem is igényelnek külső szaktanácsadót, mert úgy vélik, maguk jobban látják helyzetüket és tudják mi a megoldás. De vannak olyanok is, akik látnak lehetőséget nagyobbat lépni, jövőképük alapján van olyan cél, amelynek eléréséhez nincs elég saját forrásuk, vagy éppen a cél eléréséhez szükséges beruházás gyorsabb megtérülése érdekében vissza nem térítendő tőkejuttatást kívánnak elnyerni.

Tehát pályáznak. Azután várnak, jó esetben nyernek, és később bosszankodnak. Az is, aki nyert és az is, aki nem. Hogy miért?

Megpróbálom pontokba szedni:

  1. A pályázat összeállításához rengeteg időt kell elvonni az irányítástól/termeléstől, még akkor is, ha van az ügyfélnek van pályázatíró/szaktanácsadó cége, amely segít ebben a munkában.
  2. Sok esetben az ügyfél akkor döbben rá, hogy valamit nem jól csinál, amikor az alapvető kritériumoknak való megfelelés is nehézkesen megy.
  3. Amit viszont nem csinál, az alól mindig van kibúvó, így nem is kerül bele a projekt célok közé. (igaz, nem minden esetben kellene a pályázati felhívások minden kritériumát egyenlően értelmezni)
  4. Tényleg vannak olyan pontozási feltételek, kívánalmak, aminek teljesen felesleges megfelelni és a piaci viszonyoktól/szokásoktól elrugaszkodott maga a kérés is. (pl. vevői/beszállítói szándéknyilatkozatok, több éves határozott idejű kereskedelmi szerződések)
  5. Vannak olyan tartalmi és formai követelmények, amelynek nincs relevanciája a projekt eredményére vonatkozóan, tehát minek kell erőltetni az értelmetlen előírásoknak való megfelelést a teljes pályázatkezelés során (hiánypótlás, tisztázó kérdés), majd ha lényeges lesz és aktuális, akkor azt a kifizetési kérelem eljárása során be lehet hajtani az ügyfélen.
  6. Várni kell, nem is keveset, hogy egyáltalán a pályázó cég és a projekt szakmailag megfelel-e az elvárásoknak, ráadásul a jogosultság megítéléséig a projekt érdemi részén kívül eső formai megfeleltetést 100%-osan bevasalják az ügyfélen. Aki eddig elég sokat költ a projekt eredményességének reményében. Ha építési beruházás is szerepel a projekt célok között, akkor a soknál is többet, főként, ha nem is nyer a pályázata.  
  7. A pályázat benyújtása és a projekt értékelése között eltelt időszak több, mint egy év is lehet, ezért a pályázatban bemutatott beruházási költségek már sok esetben köszönőviszonyban sem lesznek a projekt megvalósításhoz megkötött szerződések előkészítésekor kapott új árakkal. Félreértés ne essék, nem lefele mozdulnak az árak.
  8. Jó eset: nyer az ügyfél, nagy a boldogság, de mi lesz az árkülönbözettel: nem volt lehetőség sem ártartalék, sem fizikai tartalék beépítésére a költségek közé, ráadásul már nem is gyártják azt a gépet, amit akkor kiválasztott, csak egy sokkal bonyolultabb és drágább verzió létezik. El kell dönteni, ez így most megéri, vagy sem, igénybe veszi a támogatást, vagy kénytelen lemondani róla.
  9. Rossz eset: nem nyer az ügyfél, úgy érzi minden időráfordítás felesleges volt, amit eddig kifizetett az meg pláne, soha nem fog pályázni, nincs értelme. Az, hogy az előkészítés során olyan információkhoz jutott saját magáról, amiről nem volt tudomása, az már nem fontos, illetve az sem, hogy kisebb költségvetés mellett azért csak meg fogja valósítani a projektet az eddig szerzett és kifizetett munkákra építve. Joggal panaszkodhat az ügyfél, hogy miért kellett végig csinálnia minden egyes lépést a pályázatkezelés során, amikor az elutasítás olyan ügyekre hivatkozik, amely már a pályázat beadását követően kideríthető lett volna. Nincs kettős pályázatkezelés, tehát a benyújtott projektet előértékelését nem végzi el senki, hogy az ügyfél jogosultságának és a projekt céljainak tükrében a további részletek kidolgozása már nem legyen hiába való, illetve az ügyfél ne verje magát olyan kiadásokba, amely elutasítás után pénzkidobásnak minősül.
  10. Az elnyert projektek elszámolható költségeinek bemutatása és a támogatás lehívása sok esetben olyan dokumentum tenger közepette lehetséges, amely túlnő a pályázatkezelés legapróbb részleteinek kidolgozásán, gyakran olyan értelmetlennek tűnő dokumentumok beszerzésére irányul, amely nélkül egyébként nem is lehetne az adott projekt elemet Magyarországon értékesíteni, forgalomba hozni. (pl. teljesítményigazolások, CE megfelelőségi bizonylatok)      

Az utolsó blog bejegyzésem óta eltelt időszakban ezekkel voltam elfoglalva. Néha úgy éreztem, hogy olyan feltételek fennállását is bizonyítani kell, amely meghaladja a normális ügymenetet, inkább időhúzásra és az ügyfelek kifárasztására irányul. És hogy a fentieknek mi köze van a termékminőséghez, az ügyfelek és az általuk irányított élelmiszerelőállító üzemek minőség-orientálásához?

Semmi. (sajnos)

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.